Régészeti feltárás, Énlaka/Inlăceni, 2019. augusztus

A festői fekvésű erdélyi falu, Énlaka határában a római korban egy segédcsapattábor állt. Az évszázados kutatási múlttal rendelkező lelőhelyen idén kezdődött meg Prof. Dr. Visy Zsolt vezetésével és a CLIR Kutatóközpont szakmai és anyagi támogatásával megvalósított feltáró munka.

A Római Birodalom határvédelmi rendszere (FRE – Frontiers of the Roman Empire) Románia területén egyrészt a Duna vonalán húzódott, két évszázadon keresztül pedig azon túl is, az Erdélyi-medencét körülölelve védelmezte Dacia tartomány területét. A római kori emlékek feltérképezésének évszázados története van, jelenleg pedig különböző kutatócsoportok végzik azzal a közös céllal, hogy néhány éven belül UNESCO világörökségi helyszín címére pályázhassanak.

A provincia Kárpátokon belüli, keleti részét a Dacia Superior tartományhoz rendelt segédcsapatok biztosították. A Keleti-Kárpátok előterében több auxiliáris tábor, valamint a közöttük húzódó limes-út, őrtornyok, kiserődök, völgyzárak, stb. biztosították a békét, és a gazdasági kapcsolatok szervezett lefolyását.

Énlaka (Inlăceni, Hargita megye) határában is megtalálhatók egy segédcsapattábor maradványai, amelynek kutatása nagy múltra tekint vissza. Kisebb ásatásokon kívül az elmúlt évtizedben a Pécsi Tudományegyetem – Pécsi Légirégészeti Téka légi felderítései, valamint különböző intézmények geofizikai kutatásai szolgáltatták a támpontot az erőd szerkezetének megértéséhez. A szerkezeti és történeti adatok felgyűjtésén túl a PTE BTK TTI Régészet Tanszék és a PTE Műszaki és Informatikai Kar oktatói és egyetemi hallgatói együttműködésében végzik a különleges adottságokkal rendelkező település emlékeinek a felgyűjtését is (falumentő program). Az évtizedes kutatást elindító Dr. Visy Zsolt (PTE Professor Emeritusa) vezetésével, a CLIR Kutatóközpont pénzügyi és szakmai támogatásával elsőként idén került sor az énlaki római kori segédcsapattábor feltáró munkáira.

Dr. Visy Zsolt és a Pécsi Tudományegyetem hallgatói munka közben

2019. augusztusában egy hónapon keresztül, régészeti ásatással vizsgáltuk az erődítés különböző részeit. A tervezett szelvények célja a roncsolásmentes régészeti módszerek (légirégészet, geofizika, terepbejárás) adatainak a hitelesítése volt, valamint a rétegtani és kronológiai kérdések modern módszerekkel történő megválaszolása.

A kutatásban a Pécsi Tudományegyetem régészhallgatói mellett a Szegedi Tudományegyetemről, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemről, a Maros Megyei Múzeumtól érkeztek hallgatók és kutatók, illetve önkéntes segítőként Nagyszalontáról is fogadtunk egy főt.

Kezdeti lépésként a domboldalban fekvő római kori tábor környezetében egy alapponthálózat kitűzésére került sor. Ennek segítségével a későbbiekben is pontos felméréseket lehet végezni, illetve lehetőség nyílik a roncsolásmentes kutatások helyeinek, vagy ásatási szelvények kitűzésérére.

A mikházi ásatás résztvevői látogatóban Énlakán

Az egy hónapos munka során két szelvényt nyitottunk. A castellum északkeleti részén, a keleti erődfalat, illetve annak előterét és hátterét magába foglaló szelvény 40 méter hosszan és 2 méter szélességben vizsgálta a területet. Keleti felében a segédcsapattábort övező árokrendszer, valamint az omladékos fal került elő, nyugati részén a fal belső oldalát egykor alkotó töltés alja, illetve mögötte a falomladék kőanyaga feküdt. A szelvényben megfigyelt jelenségek alapján korrigálhatóvá váltak a korábbi geofizikai felmérésen azonosított nyomok. Ennek köszönhetően jobban értelmezhetők a fal, illetve a fallal párhuzamosan megfigyelt, kő-struktúrára utaló jelenségek. A feltárás tanúsága szerint elkülöníthető a fal maradványa, előterében pedig a fossa-ba, illetve a hátterében lejtőirányba halmozódó omladékanyag.

Két összefüggő, 5 × 2 méter és 5 × 1 méter felületű szelvényt a tábor déli részén, az egykori kapuhely térségében nyitottunk meg. Az erőforrások ismeretében az eredeti tervektől eltérő, szűkebb területen folyt a kutatás. A kaputorony térségében jelentős, kötésben maradt omladékanyag jelentkezett, aminek a teljes kibontására idén nem kerülhetett sor.

Az ásatási munkák mellett a résztvevőknek lehetőségük nyílt a környék nevezetességeinek megtekintésére is, így jutott el a csapat Segesvárra, a marosvécsi Kemény-kastélyba, a gernyeszegi Teleki-kastélyba, illetve megtekintették a Maros megyei limes-szakaszon fekvő Mikháza castellumának feltárási munkáit is.

A projekt a CLIR Kutatóközpont anyagi és szakmai támogatásával, pécsi és kolozsvári egyetemek hallgatóinak bevonásával valósult meg.

Szabó Máté – Farkas István Gergő