Nemzetközi műhelybeszélgetés Viminaciumban
Innovatív térinformatikai fejlesztések és lehetőség a régészetben
2019.09.20.
Nyergesújfalu – Sánc-hegy régészeti kutatásának legújabb eredményei
2020.08.05.
2019. október 3–4 között a szerbiai Viminacium adott otthont egy nemzetközi műhelybeszélgetésnek, amin a CLIR Kutatóközpontot dr. Farkas István Gergő képviselte. Az esemény célja egy intenzív személyes megbeszélés volt “Római Birodalom Határai – A Dunai Limes (Frontiers of the Roman Empire – The Danube Limes (FREDL)” UNESCO világörökségi pályázat második szakaszán dolgozó horvát, szerb, román, bolgár és magyar szakemberek között. Ennek a nevezésnek az első szakasza Németország, Ausztria, Szlovákia és Magyarország közreműködésével 2018. januárban készült el, majd az ICOMOS észrevételei alapján és 2019. február 20-án véglegesítették a közreműködő szakemberek. A tavalyi év több váratlan meglepetést hozott, ezek eredményeképpen a világörökségi pályázat bírálatát elhalasztották 2020. júniusára, az UNESCO Fúzhōúban megrendezésre kerülő 45. ülésére.
A nemrég átadott Domus Scientiarumban, a többnapos rendezvényen a CLIR Kutatóközpont munkatársaiként megosztottuk a nevezési pályázatban szerzett tapasztalatainkat, valamint technikai segítséget nyújtottunk a nevezéshez fejlesztett WHS–CLIR adatbázis használatához. A munkacsoport következő találkozójára Pécsett, 2020. március 26–29 között kerül sor.
Viminacium a mai Szerbia keleti részeit egykor magába foglaló Moesia tartomány székhelye volt. Belgrádból egy órás autóúttal érhető el, a mai Kostolac kisváros szomszédságában helyezkedik el. A római korban Viminacium erődje és városa a Duna és egy mellékfolyója, a Mlava partján feküdt, jelenleg mintegy nyolc kilométerre fekszik a főágtól.
Moesia Kr. u. 6. évben emelkedett tartományi rangra, Viminacium területén ekkor jelent meg az első legio. A Kr. u. 1. század során Oescus és Novae mellett Viminacium volt a tartomány egyik legfontosabb központja. Traianus császár a dák háborúi során (Kr. u. 101–102, 105–106) itt rendezte be főhadiszállását. A tartományok kettéosztását követően Moesia superior székhelye lett és a város fontos katonai és gazdasági központ maradt. A római várost III. Gordianus császár Kr. u. 239-ben colonia rangra emelte, egyúttal pénzverdét is létesített itt. Ekkor mintegy 40.000 ember élt itt. Kr. u. 293–294-ben Diocletianus tartomány-reformját követően Moesia superior Magrensis tartomány székhelye lett. A várost Kr. u. 441-ben Attila ostrom alá vette és lerombolta, azonban I. Iustinianus újjáépíttette. A várost Kr. u. 582-ben az avarok porig rombolták, ezzel Viminacium korábbi jelentősége megszűnt.
Viminaicum kutatástörténeti szempontból is jelentős, a szerb régészet atyja, Mihailo Valtrović az ország első régészeti ásatását itt vezette, ekkor még rabok közreműködésével. A lelőhelyről napvilágra került épületek és leletek gazdagása meggyőzte I. Sándor szerb királyt, hogy támogassa a kutatások folytatását. A katonai tábor és a város területén azóta is zajlanak feltárások, a mintegy 74 hektáros lelőhelynek 2018-ig a 3%-t tárták fel régészek.
A kutatást jelenleg a Szerb Tudományos Akadémia Munkatársai végzik. A lelőhely szomszédságában 2018. decemberében adták át a viminaciumi kutatások központjául szolgáló Domus Scientiarum épületét, ugyanakkor a lelőhely szomszédságában a turizmus fellendítésére egy római tábort imitáló szállást és egy folyamatosan bővülő kalandparkot hoztak létre.
