Nyergesújfalu – Sánc-hegy régészeti kutatásának legújabb eredményei

Nyergesújfalu Sánc-hegy © Jablonkai Dávid (MNM)

2020-ban a CLIR Kutatóközpont támogatásával izgalmas roncsolásmentes felméréseket végeztek a Magyar Nemzeti Múzeum – Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóságának (MNM RÖG) szakmai irányításával és részvételével Nyergesújfalu Sánc-hegy (Crumerum) római katonai tábor területén. A Sánc-hegy kutatástörténete a 18. század elejéig vezethető vissza. A területen jelentős sáncokat emelő II. Rákóczi Ferenc is felfigyelt az erődítések építése közben napvilágra került nagyszámú római emlékre. Talán éppen ezek közül való a nyergesújfalui római katolikus plébánia kerítésének falában ma is megtekinthető latin feliratos kőemlék. A lelőhely jelentőségét a hazai régészet atyja, Rómer Flóris is felismerte, azonban ásatást – jelenleg pontosan nem lokalizálható területen – először Balogh Albin, az Esztergomi Múzeum egykori igazgatója végzett 1924-ben. A lelőhelyen 1978-ban egy építkezést megelőzően leletmentésre, majd 2008–2009-ben szondázó jellegű kutatásokra adódott lehetőség.

2010-ben a lelőhely felkerült a “Római Birodalom Határai” várományos UNESCO világörökségi helyszínek közé. A világörökségi nevezési lista több módosítást követően 2017 végén nyerte el megközelítőleg végleges formáját: a “Frontiers of the Roman Empire – The Danube Limes” pályázatot Németország, Ausztria, Magyarország és Szlovákia közösen terjesztette az UNESCO elé, ennek 48. sorszámú helyszíne Nyergesújfalu Sánc-hegy. 2018-ban a világörökségi nevezéshez kapcsolódóan új, modern szakmai alapokon álló kutatások kezdődtek meg a lelőhelyen. Az MNM RÖG régészei ekkor a hegy lábánál római kori településre utaló épületmaradványokat találtak. A hegy platóján, az erőd Duna felőli vonalának pontosítása céljából az ÉNY–DK-i irányú erődfal vonalát kutató árkokat nyitottak, továbbá tisztázták az ÉK-i (ún. Solvai) kapu egyik tornyának alaprajzát.

Mitológiai vadászjelenettel díszített bronzlemez a római korból © Bicskei József (MNM)

A szakemberek 2020-ban a védett ősgyeppel borított terület környezetkímélő megtisztítását követően magnetométeres, földradaros és geoelektromos felméréseket végeztek, pontosítva az erőd belső épületeinek alaprajzát. A munkájukat segítették a Magyar Nemzeti Múzeum, Műszeres Lelőhely-felderítési Csoportjának fémkeresős önkéntesei. A munkálatokat Nyergesújfalu Város Önkormányzata több ízben is támogatta, legutóbb a római kori tábor kaputornyának állagvédelme kapcsán.

A hazai régészeti intézmények összefogásának és a korszerű technikák célzott alkalmazásának eredményeképpen új adatok mellett nagy mennyiságű lelettel is gazdagodtunk. A római korból számos érme, bélyeges tégla, gyűrű, hajtű, fibula (ruhakapcsoló tű), mitológiai vadászjelenettel díszített bronzlemez, katonai övveret, a népvándorlás korból 5. századi fibula, a kuruc korból érem, ágyúgolyó került napvilágra, a II. világháború időszakából pedig töltényhüvelyeket, vasrepeszeket és egy aknagránát stabilizátor szárnyát gyűjtötték össze a szakemberek.

A sajtótájékoztató 2020. július 30-n a MNM RÖG előadótermében (H-1113 Budapest, Daróczi út 3) került sor. A résztvevőket dr. Pusztai Tamás régészeti örökségvédelmi főigazgató-helyettes köszöntötte. A MNM RÖG munkáját, a nyergesújfalui tábor kutatását Schilling László, a 2018–2020 közötti kutatások vezetője és Látos Tamás geodéta foglalta össze. A CLIR Kutatóközpont munkáját dr. Farkas István Gergő mutatta be. A Magyar Nemzeti Múzeum hivatalos közleménye megtekinthető itt.

Crumerum római tábor rövid története

A Duna feletti magaslatról a szomszédos esztergomi (Solva) római tábor mellett a Duna északi, barbaricumi partjának hosszú szakasza is belátható volt. A kérdéses alapterületű táborban a Kr. u. 2. század elejétől a cohors V Callaecorum Lucensium c. R. állomásozott (a fent említett feliratok, valamint közlés alatt álló bélyeges téglák tanúsága szerint), a Kr. u. 4. században a Notitia dignitatum adata szerint már az Equites promoti nevű csapategység szolgált helyőrségeként (Not. dign. occ. 33,8).

A CLIR Kutatóközpont által végzett kutatások 2020-ban © dr. Farkas István Gergő

Schilling László – dr. Farkas István Gergő