Dacia határának légirégészeti kutatása

dr. Szabó Máté

PTE BTK CLIR Kutatóközpont
szabo.mate@pte.hu

Római időszakos tábor a Jigoru Mare-n. Háttérben a Páreng-hegység és a Szurdok-szoros

A dák veszély kérdése évszázadokon keresztül vissza-visszatért a római politikába. Julius Caesar elsőként kívánta napirendre tűzni a Birodalmat is fenyegető dákok elleni hadjárat tervét. Meggyilkolása, ahogy Boirebisztasz (vagy Burebista) dák király röviddel ezután bekövetkezett halála, és egyben a dák egység felbomlása ezt egy időre okafogyottá tette. Bő egy évszázaddal később, Domitianus császár viselt háborúkat az ismét megerősödő Dák Királyság ellen (Kr.u. 85-89). A végül római győzelemmel záródó konfliktust a dákoknak kedvező békemegállapodás követte, amelyet a Birodalomban megalázó vereségként értékeltek, a császárt pedig halála után emlékezetének törlésével, damnatio memoriae-val sújtották. Az elodázott probléma megoldására végül Traianus császár vállalkozott, és két háborúban (Kr.u. 101-102 és 105-106 között) mért teljes vereséget az ellenségre, elfoglalva a királyság központját, Sarmizegetusa Regia-t is. A harcok az erdélyi dák erődítéseken túl az Al-Duna menti területekre is kiterjedtek. A véres háborúk impozáns emlékei és egyben igen jelentős történeti forrásai a Rómában található Traianus oszlop, illetve az Adamclisi (Románia, Dobrudzsa) határában álló Tropeum Traiani.

Dacia tartomány térképe és a Dák Királyság központja (Sarmizegetusa Regia)

Az újonnan létrehozott Dacia tartomány nagyobb része a mai Erdély területére esik, kutatása pedig – a Világörökségi Nevezés előkészítése miatt – az utóbbi években nagyobb lendületet vett. Habár a római provincia határerődjeit és a határ körülbelüli vonalát régóta ismeri a kutatás, az elmúlt időszakban számos újdonság gazdagította ismereteinket, és a kiterjedt vizsgálatoknak hála egyre pontosabb képet alkothatunk a változatos hegyi terepen kiépült védelmi rendszerről, annak működéséről, illetve a tartomány életéről is.

A Tropeum Traiani rekonstruált emlékműve Adamclisi mellett (Dobrudzsa, Románia)

Római és dák küzdelmének domborműve a Tropeum Traianiról

Dacia határának felderítésében fontos szerepet játszik a légirégészeti kutatás. Annak ellenére, hogy a hegyeken álló őrtornyokat és más erődítéseket erdő borítja, a lombmentes időszakban, vagy a hótakaró segítségével sikerrel deríthetők fel ezek a lelőhelyek. A limes fő láncát alkotó erődök és a környezetükben található táborfalu (vicus) szintén változó esélyt ad a légi megfigyelésre, de sok újdonságot hozhat felderítésük. A légirégészet emellett pótolhatatlan segítséget jelent a védelmi rendszer stratégiai viszonyainak megvilágításában, és speciális látásmódjának köszönhetően testközelbe hozza, és a nagyközönség számára is könnyen érthetővé teszi ezeket a kérdéseket.

Blidaru dák erődje a levegőből

Az utóbbi években a kolozsvári Erdélyi Történeti Múzeummal együttműködve folyik az eddig kevéssé vizsgált részek légirégészeti vizsgálata, de az aktuális ásatásokat, vagy az átrepülések során felbukkanó lelőhelyeket is le lehet fotózni a magasból.

A Comărnicel I/A-B, egymásba épült római időszakos tábor a Kudzsiri-havasok fennsíkján

Legújabb eredményeink a Dacia hódításához kapcsolódó római és dák erődítésekhez és időszakos táborokhoz kapcsolódik. A Kudzsiri-havasokban megbúvó lelőhelyek számának növekedése mellett fontos cél tájrégészeti és konfliktusrégészeti elemzésük is, hiszen a magashegységi környezetben található hadműveleti terület megközelítése, ellátása, a csapatok mozgatása és maguk a harci cselekmények is különleges tervezést igényeltek mindkét féltől.